Költők, írók: 

Áprily Lajos (1887-1967) verseiben is gyakorta előjön Visegrád. Íme:

Napkelte Visegrádon A hegy hajnalfátyolba öltözött. Most minden olyan ódon, olyan ős. De emeli fejét a Vár mögött a Nap: daliás, régi, szőke hős.	Zápor Most felleg gyűl, szél jár, villám fakad, szürkébe fúl Visegrád omladéka. Esik. Tán szíve is belészakad, oly lelkendezve szól lomb közt a béka.
Visegrád, I     Ha gyertya mellett ülök egyedül s zaj indul az erdőn, hogy megriasszon, azt hiszem néha: erre menekül s befut hozzám a rémült Zách-kisasszony.	Visegrád, II ...S reggel tetők ragyognak s ablakok, mert éjjel tornyuk nőtt a rom-falaknak. Ilyenkor megbecsült nagyúr vagyok: királyok és királynék látogatnak.
Ki mondja meg... Ki mondja meg, Visegrád táján A bágyadt alkony Nem Zách Klárának megtört szelleme? Ki mondja meg, Visegrád táján A vad, sötét éj Nem Zách Bódognak bosszús szelleme?	Szomszédok Kő mondja: Anna Nadler sírja ez. Hier ruht ... betűzöm. Nem tudom, ki volt. Visegrád lánya. Itt sírt, itt dalolt. Tudom: hűséges tőszomszédja lesz.
Mit érsz, tavasz... Visegrád utcáján megyek, s köszöntenek az emberek. S ahogy az évek száma nő, egyre több lesz a köszönő. Rám néznek, s külső tisztelet tüntet ki borzas, ősz fejet. Autóbuszon egy lány feláll, s ülőhelyével megkinál.	Maradjon csak - szabadkozom -, hiszen nem messze utazom. A szót virtuskodva vetem, öreg legény, legénykedem. S ha most völgyembe költözöm, jön a tavasz, s az is köszön. Gúnyol? Szeret? Mit mondhatok? - Mit érsz, tavasz, ha vén vagyok...     1966.
Epitáfium Erdő-koszorúból jött. Messze vitt a Házsongárd alól a hosszu út. Erdélye helyett megtalálta itt a visegrádi erdő-koszorút.	Hegyes hazája, hol világra jött, így üdvözölte: Ave, újszülött. Visegrád völgye így: Ave, halott - s megszenvedett testének sírt adott.
A változás A visegrádi hegységben lakom. S ha itt halok meg, az mi változást hoz?	Ó, nem sokat, csak ennyit: egy napon szorosabban ölel a hegy magához.

Kiss Károly (1930-1998) költő, műfordító, újságíró a Dunakanyar, Visegrád szerelmese volt.

 „Ebek harmincadján" c. kötetéből vett idézet figyelmeztessen arra, hogy mit ne tegyünk: „Állok a révnél, szemben Nagymaros. Mögöttem az üvegből, és betonból adjusztált Nylon csárda, ama csapszék helyén, ahol oly szívesen álldogált Sarkadi Imre. Vagy húsz esztendeje, egy párás hajnalon elmondta, miért szeret itt nézelődni. Nézd azt a tornyot, a nagymarosit - mondta -. A középkorban rakták, a 16. században, s aki odaképzelte, az az építőmester, talán írni sem tudott. Következésképpen nem járt egyetemre, s fogalma sem volt arról, mi fán terem az esztétika. S mégis, nézd, hogy megkomponálta! Mennyire odaillik mögéje az a domb, s háttérként a hegy. S nézd csak, a Kálvária dombon azt a kápolnát! Pontosan a torony fölött áll. Építője, a derék sváb kőműves egyáltalán nem akart hivalkodni, szerényen illesztette oda a toronyhoz és a tájhoz a maga mondandóját. Ezt nevezik harmóniának. A tisztántúli emberek áhitatával álltunk ott Sarkadival azon a hajnalon. S most, húsz év múltán, nem is tudom, milyen érzés fog el, ha a visegrádi révállomástól áttekintek Nagymarosra. A Gótikus torony és a barokk kápolna harmonikus látványa sem ragyog már Nagymaros fölött. S egyetlen építmény törte össze. Valaki különbnek képzelte magát a tornyot és kápolnát emelő mestereknél, s alpesi tetős házat rakott a Kálvária dombon. Pontosan a torony és a kápolna között. Hatása riasztó. Szinte mutogatni kellene iskolapéldaként, mit nem szabad tűrni. Itt nemcsak az optikai látkép szempontjait feledték el, de a korábbi területi védettség lehetőségeit is figyelmen kívül hagyták. Az, hogy ott állhat Nagymaroson az alpesi tetős ház, ugyancsak példája a rossz műemlékvédelemi szemléletnek. S mindez éppen Nagymaroson történt, ott, ahová festők és szobrászok oly szívesen járnak, s ahol szeretettel fogadják őket a község lakói. Nagymaroson, ahol azon munkálkodik a tanács, hogy állandó kiállító helyet teremtsen az élő magyar képzőművészetnek. Nagymaroson, ahol a nyugtalan és mindig morózus Kassák is otthonra és harmóniára lelt. Akárkié is az az alpesi tetős ház, végre át kellene mennie Visegrádra, megnézni, mit csinált. Tönkretette Visegrád és Nagymaros műemléki környezetét." /Visegrádi Hírek 1999. januári számában megjelent méltatás Gróf Pétertől/

Visegrád (németül Plintenburg) a Szentendrei kistérségben, Magyarország egyik legkisebb, de egyik legrégibb városa. Népszerű kirándulóhely, régészeti jelentősége kiemelkedő. Állandó lakosainak száma stagnál, 2001-ben 1657 volt. Városi rangot 2000-ben kapott.

Komppal át lehet menni Nagymarosra is, s onnan csodálni Visegrádot.

Sétahajózás is ajánlható, s tán még kenu is adható annak, akit félteni nem kell a víztől.

Étkezni, szórakozni lehet a szállodákban, a Renaissance és a Sirály Restaurantban, a Gulyás Csárdában, a Mogyoróhegy étteremben, de a Nagyvillám Vadászcsárdában is, hogy csak a „nagyobbakat" említsük.

Utóbbiról jut eszünkbe, hogy kinek kedve, s szokása, akár még vadászatra is van módja.

Liszt, Erkel, Bartók és Kodály hazájában a zene sem kihagyható, de az papíron csak nehezen megszólaltatható (Interneten viszont már az is megoldható).

További lehetőség a vadas-park kis „állatkertje", a gyógyító termálfürdő, s az ismertetett lehetőségek még a jéghegy csúcsát sem jelentik.

Értékek még részletesebb bemutatása: visegrad.hu, visegrad.lap.hu, visegradmuzeum.hu, wikipedia.org/wiki/Visegrád, www.iranymagyarorszag.hu/keres/visegrad/latnivalok-p1  ...

Csupán egy kezdetleges, de mások szerint is érdekes és ígéretes, a világban jól működő vázat mutatunk tehát az összefogáshoz, az együtt(is)gondolkodáshoz, ami a tematikus utak lényege. Kérdés, hogy van-e jobb, illetőleg a térségre jobban illő jelző, „márkanév" mint a romantikus?

Tán a Visegrádi, illetőleg a Duna-menti országoknak is lehetne ez a tematika az idegenforgalmi stratégia alapja, amelyben bemutatnák nemzeti kultúrájukat, s történelmüket úgy, hogy a többi európai néppel közös múltat, szálakat is kiemelnék, bemutatva mesés, szórakoztató formában és környezetben másoknak is csodáikat, élménylelőhelyeiket. És, ha ez megvalósulna, akkor azt támogatja propagandájával, de pénzzel is az Unió e kulturális, s történelmi utakat, amellyel állandó akció biztosítható ezen utazásokra.

A további részleteket már idegenforgalmi és kultúrszakértők fogják kidolgozni folyamatosan.

Oldal: Hosszú, költők, írók
Magyar Romantikus Út - témaút a Dunakanyarban és a környező hegyvidéken - © 2008 - 2024 - mru-program.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat