Magyar Romantikus Út - témaút a Dunakanyarban és a környező hegyvidéken

A királyi, költői, írói, ... "nyersanyag"-okból legendákat lehet költeni, s mesélni, azokból igen érdekes, szellemes, sőt tréfás történeteket lehet fonni. Például Szent Lászlónál említjük majd, hogy: " Közismert volt László vendégszeretete. Nem egy királyi vagy fejedelmi sarj talált nála menedékre. Udvarában neveltette fivére, Géza fiait, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid fiát, Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból. " A vendégeinket mi is láthatjuk oly szívesen, mint László Salamont. Kérdés, hogy örülnének-e vendégül látásnak. Maradjunk inkább akkor a  hírős "magyaros" vendéglátásnál, mégha egy kicsit nehéz (zsíros és paprikás) is az.

Egyébként tudjuk, hogy a múltból táplálkozik jelen, s jövő (és enni mindig kell).

Adalékok, alapanyagok a vendégek kultúrális, s történelmi ellátásához:

Az Esztergomi nap programjához

Egy rövid utazás Visegrádról és itt is van bőven ajánlható látnivaló. 

Esztergom, az első magyar királyi, s koronázási székhely sok uralkodója közül a  számunkra legnagyobb, I., Szent István, az Államalapító, hol a bazilika, az élményfürdő, a vár, s más emlék is lehet megálló. A hídon át a határt is átléphetjük, s meglátogathatjuk az ott élőket, akikre, mint romantikára vágyó utazóként is számíthatunk, és utunk, az unióval közelebb hozza még a felvidéket is. A Suzuki gyár is látogatható, a japánoknak lenne ott protekció.

Várszínház:

Az esztergomi Várhegyen, a Bazilika "árnyékában", történelmi környezetben várja a színházszerető közönséget az Esztergomi Várszínház.

További látványosságok pl.:

Balassa Bálint Múzeum, Főszékesegyházi könyvtár, Kuklander Mária-szobor, Mária Valéria híd, Római katolikus templom, Strázsa-hegyi tanösvény, Szabadtéri Panteon, Széchenyi tér, Szent Tamás-hegyi kálvária, Városháza, Duna Múzeum épülete, Babits Mihály Emlékház, Bencés rendház, Boldog Özséb szobor, Esztergomi Ünnepi Játékok, Koronázási dombormű, Magyarok Nagyasszonya, Nepomuki Szent János-szobor, Pestis és Mária-szobor, Prímási Palota, Sobieski János Emlékmű, Ászár- neszmélyi borvidék.  Forrás: www.vendegvaro.hu

Apja Géza fejedelem, anyja az erdélyi Gyula vezér Sarolta nevű megkeresztelkedett leánya volt. Nagybátyja Prokuj erdélyi vajda volt, aki István születése környékén költözött át a tiszántúli területeiről Erdélybe. Születésekor a török eredetű nevet kapta. Adalbert prágai püspök gondoskodott keresztény szellemű taníttatásáról és ő keresztelte meg Istvánt, akinek a névadója az első keresztény vértanú, volt, vagy éppen Géza keresztségben kapott nevét örökölte (Sztephanosz).

István 996-ban feleségül vette II. Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát. A bajorok a házasságtól a kereszténység gyors terjedését várták, és ennek érdekében segítették Istvánt. Gizellával sok bajor pap és lovag érkezett az országba.

István atyja életében a nyitrai dukátus ura volt, majd 997-ben, Géza fejedelem megeskette a főurakat, hogy fiát támogatják, s halála után követte őt a fejedelmi székben. Koppány azonban özvegy édesanyját feleségül kívánta venni, s bejelentette igényét a fejedelmi trónra. Koppány mellé felsorakoztak a régi rend hívei, akikben az ellenállást fokozhatták az István körüli idegenek.

István hadait is német hadvezérek irányították és III. Ottó német-római császár is küldhetett seregeket István segítésére. István Veszprém közelében megverte a pogány seregeket, s Koppány testét felnégyeltette és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy legfontosabb várának kapuja felett jelezve, hogy mi vár a királynak nem engedelmeskedőkre.

István el akarta magát ismertetni az ország határain túl is, mint Isten kegyelméből uralkodó királyt, aki nem csak a turulmadár jóslata következtében gyakorolja a hatalmat népe felett, ami csak a pogány uralmi megerősítést adhatta István számára. Követet küldött II. Szilveszter pápához, akitől koronát és apostoli áldást nyert, és Magyarország belépett az európai keresztény nemzetek sorába, ezen belül is a nyugati kereszténység felé orientálódott. Mindezek mellett megtartotta függetlenségét. Megalakította a keresztény, független Magyar Királyság. A koronát, amely nem azonos a ma Szent Korona néven ismerttel, István a kereszténység terjesztésében betöltött szerepéért kapta. 1000-1001-ben koronázták meg Esztergomban.

Hatalmának megszilárdításáért le kellett győznie törzsi ellenfeleit. 1003-ban az erdélyi Gyulát küzdötte le és családjával együtt fogságba ejtette (később elengedte Lengyelországba), országát beolvasztotta sajátjába és ott is megkezdte a keresztény hittérítést. Még két törzsi állammal számolt le, a bolgár Keán vajdát és a fekete magyarokat (kavarok/kabarok). De nem csak fegyverrel teremtett rendet országában. Egyik leánytestvérét a Felvidéki kavar törzsrész vezetőjéhez, Aba Sámuelhez adta feleségül azzal, hogy az térjen át a keresztény hitre. Másik testvérét 1009-ben adta feleségül a velencei dózséhoz, Orseolo Ottóhoz. Ezzel elérte, hogy rendeződött a magyar-bizánci viszony, hiszen Velence a Bizánci Birodalom hűbérese volt, a kapcsolat szövetségi szintre jutott. Kiegyezett a Körös-vidék törzsfőjével, Vatával, aki felvette a kereszténységet. Ajtony vezér felett aratott győzelmével lezárultak az uralkodása alatti belháborúk és a Kárpát-medencére kiterjedő ország ura lett.

István és Gizella házasságából két fiú és három lány született. Ottó fiatalon meghalt, így Henrik, kit később Imrének neveztek neveltetésére nagy gondot fordítottak, a velencei Gellért is foglalkozott a trónörökös tanításával, István pedig az Intelmekben foglalta össze fia számára a jó király teendőit. Szülei ki is házasították, ám mikor 1031-ben vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, minden remény elveszett arra, hogy István egyenes ágon adja tovább királyi címét. E szörnyű csapás beteggé tette a királyt, és az csak tetézte fájdalmát, hogy közvetlen rokonai között senkit nem látott alkalmasnak, hogy örökébe lépjen és keresztény hitben megtartsa az országot. Apja testvérének fiai, Vazul és Szár László jöhettek számításba, azonban László még mindig pogány hiten volt, Vazul pedig bizánci rítusú keresztény volt. Választása végül lánytestvérének fiára, Orseolo Péterre esett, aki már az 1020-as évektől kezdve a magyar királyi udvarban élt, mert az Orseolo-család ellen fellázadtak a velenceiek, így Péter anyjával és húgával együtt István udvarába menekült. István döntése Vazulból elégedetlenséget váltott ki és kevéssel 1031 előtt merényletet követett el István ellen. István nem ítélte halálra a lázadó Vazult, de uralkodásra alkalmatlanná tette azzal, hogy megvakíttatta és fülébe forró ólmot öntetett. Vazul fiait, Leventét, Andrást és Bélát pedig száműzte az országból.

István egész uralkodását a Kárpát-medence egységének a megteremtése, illetve a kereszténység elterjesztése jellemezte. Alapvetően békére törekedett a szomszédaival, Gizellával kötött házassága is ezt a célt szolgálta és II. (Szent) Henrik uralkodása alatt ez a dinasztikus kapcsolat biztosította is a békét a Német-római Birodalommal. A korszak másik nagyhatalmával, a Bizánci Birodalommal is békés kapcsolatokra törekedett, ezt támasztja alá, hogy bizánci szövetségben részt vett egy 1018-as bolgárok elleni hadjáratban. Lengyel-német-besenyő szövetségben egy kisebb létszámú magyar sereg részt vett a lengyel-orosz háborúban Kijev ostrománál.

Uralkodása során két fő ellenséggel kellett szembenéznie: a besenyőkkel és a németekkel. A nomád besenyők Erdélybe zúdultak be, de a (gyula)fehérvári ispán csapatai elűzték őket. A másik sokkal nagyobb veszélyt jelentő ellenség a németek voltak. István sógorával, II. Henrikkel a bajor uralkodócsalád fiúágon kihalt (1024), ezután a Német-Római Birodalommal ideiglenesen megromlott a viszony, 1029 környékén német és főleg bajor csapatok többször fosztogattak, amire válaszul a magyar csapatok a bajor területekre való betörésekkel reagáltak. Erre való hivatkozással II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot, azonban István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az ellenséget, majd Bécsnél be is kerítette a visszavonuló német sereget és legyőzte azt. II. Konrád még újabb támadást tervezett, de bajor közvetítéssel békét kötöttek egymással, sőt feltehetőleg II. Konrád kisebb területi engedményeket is tett felé. Ebben valószínűleg szerepe volt Imre herceg 1031-es halálának, hiszen ezzel nőágon is kihalt a Konrádot megelőző bajor uralkodóház, és Istvánnak már nem lehetett jogcíme a német trónra.

http://www.wikipedia.org/wiki

Esztergomban számos magyar királyt koronáztak az utolsó, Habsburg Károly koronázásáig.

Itt élt Géza fejedelem is, s kapott halálos sebet Balassi Bálint, és majd 1000 évvel később itt született és alkotott Magyarász Imre festőművész, s élt itt Babits Mihály és Török Sophie.

Pilisszentlászló névadója:

Első házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége, akitől Iréne nevű leánya született, kit János görög császár vett feleségül. Szinte az összes szomszédos uralkodóházzal rokonságba került, beleszámítva a két leghatalmasabbat: a görög és német császári dinasztiát is. Salamon király (1063-1077), László unokatestvére ugyanis Judit német császárleányt kapta feleségül.

László fiatalon már viszontagságos időket élt át, a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az elhúzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között. Az ország védelmében még, mint fiatal herceg kitüntette magát. 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon király idejében (1068). Döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ő volt a csata főhőse azáltal, hogy az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette legendával fonta körül, s a következő századokban sok magyar templom falán megfestették. Ugyancsak döntő szerepet játszott, mint vitéz katona a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában (1074) bátyját győzelemre segítette.

1077-ben a nép akaratából, jóllehet Salamon még életben volt, át kellett vennie az ország kormányzását. Nem koronáztatta meg magát, ,,mert csak békességet kívánt, hogy visszaadhassa Salamonnak az országot, és magának a hercegséget tartsa meg''. Az ország viszont Őt akarta. Meghódította Horvátországot és Szlavóniát, „nem kapzsiságból cselekedte, hanem azért, mert a királyi törvény szerint őt illette az örökség'', mert a megözvegyült királyné a magyar király testvére volt.

A Délkeleti-Kárpátokon túlról, a kunok állandó veszélyt jelentettek a magyar népre. Először 1085-ben Kutesk fejedelem indított támadást Salamon izgatására, aki nem tudott belenyugodni vereségébe. László rájuk rontott, s a kunokat legyőzte. Még nagyobb veszélyt jelentett az 1091. évi betörés, mert a király Horvátországban tartózkodott. Az ellenség végigpusztította, kirabolta az ország keleti részét. Hallván az ország veszedelmét, László a kunokat utolérnie. A sereget megsemmisítette, vagy fogságba ejtette. A csata hevében fölkiáltott: ,,Atyámfiai! Ne öljük meg ezeket az embereket, hanem csak ejtsük foglyul őket; hadd éljenek, ha megtérnek!''

A többi hadjáratban, Oroszországban, Lengyelországban vagy a nyugati végeken, mindig arra törekedett, hogy az igazságot támogassa. VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmében a pápa oldalán állt.

Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták Lászlót, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet. A testvérharcokban megrendült a törvények ereje. Elhatalmasodott a tolvajlás, és meglazult az erkölcs. 1078-ban Pannonhalmán szigorú törvényeket hoztak a vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték a gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott, fölakasztották. A szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.

Élete a szentség jegyét viselte magán, Kegyes király néven emlegették. ,,Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt. Salamont nem büntette meg a kor szokása szerint, csak fogságra vetette, s ,,ő maga folyvást imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez.'' Mindennel ellátta őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból.

Amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak... Ugyanígy lesz ,,Szent László füve'' gyógyír a betegség ellen.

Híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095-ben elhunyt.

Halála után maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is, és oltára előtt tettek esküt is. III. Béla sürgetésére III. Celesztin pápa Lászlót a szentek sorába iktatta.

A szent lovagkirály, a mindig győzelmes, ,,Bátor László'' lett a katonák védőszentje, nevének oltalma alatt vonultak a csatába, s ez volt a csatakiáltásuk: ,,Szent László, segíts!'' 

" Közismert volt László vendégszeretete. Nem egy királyi vagy fejedelmi sarj talált nála menedékre. Udvarában neveltette fivére, Géza fiait, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid fiát, Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból."

Diós István:  A Szent István Társulatnál megjelent két kötet elektronikus változata alapján.  Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár állományának kiegészített html feldolgozása.

Szentendrei sziget és Szentendre város névadója:

III. Béla és Châtillon Anna gyermekeként született 1177-ben. Másodszülött fiúként nem András kapta a magyar trónt, de atyja 1188-ban Halics trónjára segítette. 1190-ben azonban elűzték a trónról, és a herceg újra a magyar udvarban élt. Apja halála után Imre lett Magyarország királya, akire 1197-ben a hatalomból kimaradt herceg rátámadt a szlavóniai Macsek városánál, és a hatalom megosztását követelte Imrétől. A király így átengedte testvérének a dalmát-horvát hercegi címet. 1198-ban a támadó szerbeket visszaverte András, és ellentámadásba ment át. Elfoglalta Ráma és Hum vidékét, és felvette azok hercegi címét is. Területein úgy uralkodott, mint bátyja az egész országon. Adót szedett, pénzt veretett, és ebbe annyira beleélte magát, hogy ismét megtámadta Imrét, azonban a rádi csatában ezúttal alulmaradt, és így VI. Lipót osztrák és stájer herceghez menekült. 1200-ban kibékült testvérével, és visszatért Magyarországra. Visszakapta korábbi hercegi címeit, de jelentősen korlátozták hatalmát.

András feleség keresésével töltötte idejét. Így vette el Gertrúd hercegnőt, VI. Bertold isztriai és krajnai őrgróf illetve merániai herceg leányát. Frigyükből öt gyermek született. Imre 1203-ban foglyul ejtette Andrást, és bezáratta Keve várába, Gertrúdot pedig hazaküldte apja udvarába. Imre ugyanis tudatában volt annak, hogy újszülött gyermekének András nem fogja engedni, hogy elfoglalja a trónt, és érezte, hogy élete a végéhez közeledik. Azonban András magyarországi hívei 1204-ben kiszabadították a herceget. Imre ekkor már betegeskedett, és csak azt a kiutat látta, ha Andrást kinevezte fia gyámjává és kormányzóvá. 1204-ben Imre meghalt. András III. Lászlót elüldözte az országból, és amikor váratlanul meghalt a gyermek király, András 1205-ben megkoronáztatta magát.

Az új királyné Gertrúd merániai rokonainak nagylelkű adományokat osztott ki, egész vármegyéket. Ez haragot szült az országban. 1213-ban a pilisi erdőkön áthajtató királyné hintóját megtámadta Péter ispán, valamint a Kacsics nembeli Simon s megölték. II. Andrásnak Péter ispánt kivégeztette.

András aktív külpolitikát folytatott. A kunok elleni védekezés miatt 1211-ben behívta a Német Lovagrendet, azonban amikor azok függetlenedni akarva a pápának hűbérbirtokul ajánlották fel a területet, András 1225-ben kiűzte őket.

András életvitele, határtalan költekezése felbőszítette a rendeket, és 1222-ben az Aranybulla kiadására bírták rá a királyt. Ez a 31 cikkelyt tartalmazó alaptörvénykönyv főleg azért láthatott napvilágot, mert a nagyurak több földet és nagyobb hatalmat akartak, a szerviensek és várjobbágyok pedig csökkenő állami terheket. A nemesek alapvető jogait több évszázadon keresztül ez a bulla határozta meg.

1224-ben kibékült Bélával, és 1226-ban neki adta Erdélyt, Szlavóniát pedig Kálmán fiának biztosította. 1229-ben orosz bojároknak adott menedéket, akik tájékoztatták a készülő mongol veszélyről.

1230-ban Béla már az ország kormányzója lett, András pedig a nagykirály címet vette fel. 1231-ben az Aranybulla módosítására kényszerült az egyház nyomására, és sok engedményt adva az egyháznak, majd 1233-ban a beregi egyezményben szintén meg kellett változtatni a bulla szövegét. 1224-ben II. András adta ki az Andreanumot, az erdélyi szászság privilégiumlevelét.

1233-ban meghalt András második felesége, Jolánta. Így 1234-ben harmadszor is megnősült és Estei Beatrixot vette feleségül. Tőle született István gyermeke, aki már András halála után látott napvilágot.

András keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre 1217-1218-ban VI. Lipót osztrák főherceg társaságában. Akkráig jutottak, de a király nem akart sokáig távol maradni az országtól, így 1218-ban hazaindult. Nem vette be Jeruzsálemet, ennek ellenére II. András elnyerte a Jeruzsálem királya címet is. Címei: Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicia és Lodoméria királya.

A ma még tudni sem lehet mennyi vezér, király, királyné, író, költő, zeneszerző, festő majd mindene ma már „fent van az Interneten", azaz könnyű jó tematikát építeni. De idővel saját, a térségben élők kutatásai is bővíthetik a csodák körét, és azok kihasználható lehetőségeit.

Bodor Major:

Az 50 hektáron elterülő Bodor Major egész évben változatos programokkal és családbarát árakkal várja Önt mesés környezetben a Szentendrei-sziget egyik legszebb részén. Bodor Ferenc és családja ebbe a környezetbe álmodta meg és a tájba illően, valósította meg a vidék egyedülállónak mondható lovas komplexumát.

A különböző fajtákból, de elsősorban lipicaiakból és nóniuszokból álló, mintegy 100 lovat számláló ménes mellett az ide látogató, gyalog, lovas kocsin vagy ökrös szekéren tehet körutat a nagy területen kialakított parkban. Itt őshonos állatokban, szürke és magyar tarka marhák, bivalyok kisebb csordáiban, kecskék, rackák, mangalicák csoportjaiban gyönyörködhetnek közvetlen közelről.

Kemencés csárda:

Igazi magyaros csárdahangulattal, mangalicából, szürke marhából készült ételkülönlegességekkel, cigányzenés vacsorával, borkóstolóval, csikósbemutatós parasztlakodalmassal várja Önt a Kemencés Csárda.

A vendéglőhöz fedett terasz és szaletli csatlakozik, ahol 200-200 vendég számára tudnak kulturált környezetben helyet biztosítani. A terasz végén látvány-grillkonyha van, ahol megtervezheti születésnapi vacsoráját és a Chef az Ön és barátai szeme láttára készíti el ünnepi menüjét. A terasz másik végéhez csatlakozó szőlőlugasos szaletli további 80 férőhelyes, amely szintén kedvelt helyszín baráti összejövetelek számára, ahol kemencés és bográcsos ételekkel várják a mulatozni vágyókat.

Lipicai Panzió: